István Sándorfi

Sándorfi István festőművész

(1948-2007)

István Sandorfi Budapesten született 1948-ban.
Családjával 1956-ban hagyta el Magyarországot, 1956-58 között Németországban élt, 1958 óta Franciaországban él. Annak ellenére, hogy a párizsi École Supérieure des Beaux Arts-on diplomát szerzett, és hallgatója volt az École des Arts décoratifsnak is, autodidaktának vallja magát. A 70-es évek elejétől kezdve, tizenöt éven át saját magát használta modellnek. A kezdetben egyszerű portrék helyét idővel különböző tárgyakkal kombinált bonyolult, sokszor agresszív, színpadias beállítások vették át. Festményeiben sokan nárcizmust és mazochizmust véltek felfedezni, holott önmaga állandóan ismétlődő ábrázolásának oka az, hogy munka közben zavarja mások, akár egy modell jelenléte is. Az utóbbi években elsősorban csendéleteket és fotó alapján, női modelleket festett. Nem készen talált fényképeket másolt, mivel a fotó elkészítése ? a téma megkomponálása, a modellek megvilágítása, testhelyzete, környezetük és öltözékük színeinek megválasztása alkotómunkájának részét képezte. Bár festményeinek tökéletes technikai tudással kivitelezett figurái, tárgyai megtévesztésig valódinak tűnnek - a létrehozás indítékainak különbözősége miatt - nem sorolta magát a hiperrealista festők közé..
A világ számos országában ismert festő népszerűségét jól jellemzi, hogy alkotásai már befejezésük előtt elkelnek, művei megvételére sorban állnak a gyűjtők. Bár a műkritikusok gyakran sorolják Sándorfit a hiperrealista festők közé, ő magát nem tekinti annak. Az aprólékos gonddal és bravúros technikai tudással festett képeken valami mindig ?hibádzik?, egyes részletek ? egy-egy szándékosan elmázolt kéz, elmosódó lábfej ? megtörik a műegyébként tökéletes fotószerű hatását. Sándorfi István első magyarországi gyűjteményes tárlata átfogó képet nyújt festői útjának valamennyi időszakából. A kora hetvenes években készült képeket első ránézésre a felületes szemlélő az akkor divatos hiperrealizmussal rokoníthatná, tévesen; Sándorfi alkotásain nem leljük fel az erre az irányzatra oly jellemző, hétköznapi életből vett, banális témákat, helyettük önmagát, néha családtagjait ábrázolja korántsem realisztikus pózokban, olykor pedig belső szervekből komponál csendéleteket.

művészet, festészet